Szent András templom

 

     1_11899. július 22-23-án Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök a gyimesi tájon vendégeskedett. A középloki plébánia házban tartózkodó főpapot bátorkodott fölkeresni az egységes “loki” plébánia két felsőlokon lakó híve: Bodor Péter Andris és Bodor József Andris, akik testvérek voltak és a módosabb csángó gazdák közé tartoztak. Alázattal előadták azt az elgondolásukat, hogy felsőlok területén, saját költségükön egy templomocskát építenek. Tervük megvalósításához kérték főpásztoruk engedélyét. A nagyméltóságú püspök üdvözölte a két jámbor csángó szokatlan áldozatkészségét. Azzal bocsátotta el a nagy tettre vállalkozó, adakozásra elszánt gazdákat, hogy az engedélyezéshez készíttessenek tervrajzot és költségvetést, majd mindkettőt juttassák el Gyulafehérvárra, a püspöki udvarba.

     Azt gondolatnánk, hogy  a két csángó fundátor terve azonnal zöld utat kapott az illetékes egyházi hatóságoktól, és a felsőloki patakvölgyek csángó népe hamarosan kitörő örömmel vehette birtokába  a mindenható Isten új Tatros völgyi hajlékát. Sajnos, nem így történt. Az építtetők törekvését kezdettől fogva gyanakvás, aggodalom és némi gáncsoskodás, ellenzés kísérte. Nem is a templommal, mint építészeti alkotással volt a baj, hanem a templom létezése miatt előre láthatóan bekövetkező hitéleti szokásváltozások és egyházszervezeti átalakulások vetítették előre árnyékukat, mivel anyagi következményeik elkerülhetetlennek látszottak. A templom “működtetésével” kapcsolatos hatalmas viták, ellentétek elvezettek az egységes “loki” egyházi közösségbe visszatérni vágyók szava hosszú ideig kórus gyanánt hangzott. A felsőloki templomépítés dícséretes jámbor szándéka az emberi butaság, és mérhetetlen önzés tombolása révén, illetve jövedelemféltés szülte gáncsoskodás miatt közel tíz esztendőre megosztotta Felsőlok népét. A békesség hajléka kicsinyes érdekek áldozataként, a XX. század első évtizedére a viszálykodás sötét felhőit borította gyimesi tájra.

     A felsőloki templom építéséről, a plébánia ház létrehozásárol, az önálló felsőloki egyházszervezet megalakításáról Gyimesfelsőlokon nem állnak a kutató rendelkezésére történeti források. Ennek oka az, hogy 1916 őszén a román betörés idején a felsőloki plébánia minden irata elpusztult. Az ügyben született levelek egy része sok keresgéléssel, aprómunkával megtalálható a Gyulafehérvári Érseki Levéltárban, illetve azokon a plébániákon, amelyek a XX. század elején székhelyei voltak annak a főesperesi kerületnek, amelybe Gyimesfelsőlok, és Gyimesközéplok tartozott.

     A püspök a Gyimesfelsőlokon építendő templom tervét a kor szokása szerint elküldte Kolozsvárra véleményezés céljából “az erdélyi római katolikus státus igazgatótanácsának”. Az 1900. március 13-án kelt válaszlevél szerint a templom tervrajza elfogadható, a kivitelezés alapjává válhat.

     Az 1900. szeptember 6-án kelt kedvező püspöki döntés hatására valószínűleg a nép körében is alábbhagytak a leendő templom működésének anyagi nehézségeit előrevetítőhangulatkeltő megnyilatkozások. A következő másfél-két esztendőben a tetteké volt  a főszerep. Az építtető testvérek rendszeresen szorgalmazták az építést.

     1901. május 29-én Benke János gyimesloki plébános jelentette Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspöknek, hogy a “…Bodor testvérek által Gyimesfelsőlokon építtetni szándékolt kápolna fundamentuma már kiásatván, s az anyag része is a helyszínre szállíttatván, vállalkozó mielőbb hozzá óhajt fogatni a munkához“. Kérte főpásztorát, hogy intézkedjen a templom alapkövének megáldásáról. A püspök június 1-én a folyamodó plébánost ruházta föl az alapkő megáldásának jogával.

     1901. júniusától valószínűleg nagy tempóban folyt az építkezés, mivel 1901. október 30-án Benke János gyimesloki plébános már azt jelentette Gyulafehérvárra, hogy a felsőloki templom “immár teljesen készen áll, csak a mérnöki felülvizsgálatra, illetve átvétel-átadásra várakoznak úgy a vállalkozó, mint az építtetüő testvérek”.

     1902. április 17-én Benke János plébános örömmel jelentette főpásztorának, hogy az új templom már föl van szentelve oltárral, orgonával, szószékkel, luszterrel, (csillárral), kehellyel, misekönyvvel és két haranggal.

    A plébános 1902. április 17-én levelében kérte főpásztorát, hogy szentelje föl az elkészült templomot. Majláth Gusztáv Károly püspök különösebb gond nélkül megígérhette, hogy személyesen végzi el a fölszentelést, mivel május elejére tervezett bérmakörútja érintette a Gyimeseket is. 1902. április 22-én Gyulafehérváron kelt levelében megnyugtatta a plébánost, hogy a közelgő bérmaútja során az elkészült felsőloki templomot “benedikálni” fogja. Ennek érdekében elküldte felsőlokra a szükséges portatilét, vagyis a szent ereklyével ellátott, oltárépítménybe helyezendő kis oltárkövet.

     1902. decemberének első vasárnapján benke jános, gyimesloki lelkész a templompatrónus Szent András apostol napjához közeli időpontban megtartotta az új felsőloki templomban az első szentmisét.

     Forrás: Bárth János: Gyimesfelsőloki emléklapok

(A templom építésének 100. évfordulójára)